Az „énidő” kifejezés az angolszász nyelvterületről indulva kezd egyre inkább teret hódítani nálunk is. Arra az időre utal, amit azért szakítunk ki a hétköznapok sodrásából, hogy feltöltődjünk, kikapcsolódjunk és regenerálódjunk. Fontos kritérium még, hogy ezt az időt egyedül töltsük, vagyis szigorú értelemben véve a társasági programok, bár szintén feltöltőek lehetnek, nem tartoznak az énidőbe. 

Ha társaságban vagyunk, akár észrevesszük, akár nem, hat ránk némi megfelelési kényszer és nem tudunk annyira ellazulni, kikapcsolni, mint egyedül. Az egyedül, és lehetőleg offline töltött idő tehát azért is különösen fontos, mert ez ad lehetőséget arra, hogy igazán, mélyen ellazuljunk és teljesen kitisztítsuk a gondolatainkat. Ezután felfrissülve, és tiszta lappal vághatunk neki újra a kihívásoknak. 

Sokan érzik úgy, hogy nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust a sok kötelezettség közepette. Azonban a jó hír, hogy nem kell mindjárt nagy tételben gondolkodnunk. Napi fél óra, vagy ha még ez is soknak tűnik, akár már heti egy óra stresszmentesítés is jó szolgálatot tesz, amennyiben lekapcsol a külső nyomásról, az elvárásokról.

Az énidő tehát nemcsak kellemes, hanem hasznos is, hiszen a jótékony hatásait tovább vihetjük a mindennapokba. Lássuk, melyek is ezek.

Akik úgy érzik, folyton teljesíteniük kell, temérdek kötelesség és feladat szegélyezi a napjaikat, azoknak nagy segítség lehet az énidő. Ahogy fontos, hogy a napi munkaidőbe is szüneteket iktassunk be, nincs ez másként az egész hétre tekintve sem. Az egyedül töltött idő fejleszti a koncentrációt, segíti a tisztánlátást és így növeli a produktivitást. Ha összeszedettek vagyunk, több munkát tudunk rövidebb idő alatt elvégezni. 

A legjobb ötletek gyakran akkor születnek, amikor nem feszülünk rá a megoldásra. Az énidő így paradox módon azzal segíti a problémamegoldást, hogy elengedjük a gondokat és gondolatokat. Így esélyt adunk arra, hogy felmerüljön tudatunk mélyebb rétegeiből az, ami segítségünkre van. Amint megszűnnek a figyelemelterelő tényezők és kitisztulnak a gondolataink, figyelni tudunk a spontán születő ötletekre. 

Mivel a magány lehetővé teszi a teljes ellazulást, elengedhetetlen szerepet játszik testünk és lelkünk tehermentesítésében. Ha nem vagyunk alávetve az állandó stressznek és káros hatásainak, akkor sokkal jobban tudjuk kezelni a valódi stresszhelyzeteket is akkor, amikor felmerülnek. Aki gyakori terhelésnek van kitéve, annak különösen fontos, hogy megtanulja helyükön kezelni a kihívásokat és rendelkezzen a megfelelő stresszmentesítő technikákkal.

Az énidő nem elhanyagolható hozadéka az önismeret. Ha megtanulunk jóban lenni magunkkal, egyre inkább tisztába jövünk az igényeinkkel, azzal, hogy valójában mit is szeretnénk az élettől. Egyre tisztábban látjuk, hogy kik is vagyunk valójában, hogyan szeretnénk élni, és mit tehetünk azért, hogy elérjük a céljainkat. Felismerjük az erőforrásainkat, és azt, hogyan lehetünk boldogok és elégedettek.

Énidőt akár otthon is kivehetünk, ha nincs folyton a nyakunkon a család. Ha azonban az utóbbi eset a jellemző, érdemes inkább kiszakadunk egy kicsit a megszokott környezetből és tennünk egy kirándulást, beülnünk a szaunába, elcsendesednünk egy jógaórán vagy szépülnünk a kozmetikusnál.