Kezdjük azzal, hogy a szusszanásnyi időt önmaguknak is megengedő anyák ötlete nem újkori jelenség: nem is olyan régen még több generáció élt egy fedél alatt, így egy újszülött érkezése, illetve az ezzel járó mindennapos feladatok sem egyetlen embert terheltek. Ehhez képest ma a legtöbb anyuka egyedül marad otthon a gyermekével, miközben a nagyszülők esetleg több száz kilométerre vannak, vagy dolgoznak.

Mindezzel együtt, ha csak rövid időkre is, de azért a legtöbben meg tudnák oldani, hogy valaki másra bízzák a gyermeküket, hiszen a legtöbbek közelében azért van egy készenlétben álló rokon, egy megbízható barát, aki – ha igényel is némi szervezést a dolog – egyszer-egyszer be tudja vállalni a kis lurkó felügyeletét. Ám, ha ezt sikerül is elintézni, még mindig felmerül a kérdés: mit fognak szólni mások, hogy egyedül hagyom a gyermekemet, csak azért, hogy kozmetikába/fodrászhoz/edzésre menjek, vagy egyszerűen csak befeküdjek egy jó masszázsra? Az anyák megszégyenítése és a felettük való ítélkezés annyira népszerű sport lett, hogy Amerikában már nevet is adtak neki: a mom shaming hátterében azonban valószínűleg más emberek saját bizonytalansága áll, így nem tudunk mást mondani, mint hogy egészen egyszerűen nem érdemes foglalkozni vele.

Nem azt vitatjuk, hogy anyának vagy apának lenni ne járna nagyon sok lemondással és áldozattal, hiszen tény és való, hogy azzal jár. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk úgy tenni, főleg az anyukák esetében, mintha ez valami verseny lenne: ki mióta nem alszik, ki az, aki csak maradékot eszik, ki milyen hosszú ideje nem volt fodrásznál és ki az, akinek még zuhanyozni sem volt ideje.

Mindeközben a másik oldalon hatalmas nyomás nehezedik az anyukákra: legyél vonzó, legyél fitt, nyerd vissza az alakodat, mosolyogj mindig!

Arról pedig szinte senki nem beszél, hogy igen, anyának lenni egy kisgyerek mellett, otthon maradni egy babával embert próbáló feladat, és minden okod megvan rá, hogy egyszerűen azt tedd, ami számodra ezt könnyebbé teszi. Ha minimális szabadidődet arra szeretnéd használni, hogy a kanapén elterülve aludj 20 percet, és még a püréfoltos melegítőfelsődet sem vagy hajlandó lecserélni, akkor tedd ezt, és egy pillanatra se engedd senkinek, hogy pálcát törjön feletted!

De ha számodra az ad energiát, hogy elmész a kozmetikushoz, hogy kicsit összeszeded magad, hogy okot adsz magadnak arra, hogy ne mackónadrágban legyél és esetleg három mondatnál többet válts egy felnőtt emberrel, akkor tegyél így, és meríts ebből energiát! Ne feledd: hős vagy, nem mártír! Hatalmas felelősség van a válladon, embert próbáló terepen állsz helyet, nincs szükséged arra, hogy mások még nehezebbé tegyék az életedet, vagy megengedd nekik, hogy nehezebbé tegyék.

Miközben az újdonsült szülőkre minden évben szakkönyvek tucatjai zúdulnak arról, hogy mitől lesz boldog és egészséges a baba, kevés szó esik arról, hogy mi teszi boldoggá a szülőt – sőt, eleve tabu arról beszélni, hogy valakit a pelenkacsere, a szoptatás és büfiztetés önmagában, hosszú távon ne tenne maradéktalanul boldoggá.

Pedig az önmagadra fordított idő, akár csak egy óra, amikor kicsit kisimulsz, pihensz, feltöltődsz, segít, hogy türelmesebb, kiegyensúlyozottabb és vidámabb legyél, és ne börtönként éld meg az anyaságin töltött időt. Ha pedig te boldog vagy, a kisbabád is boldogabb – ez ilyen egyszerű!

Arról nem is beszélve, hogy az önmagadra, a nőiséged megélésére fordított idő a párkapcsolatodnak is jót tesz: egy kisgyerek érkezése egyébként is komoly próbatétel minden kapcsolat számára, hiszen kevesebb idő jut egymásra, átrendeződnek a szerepek, akaratlanul is másként kezdenek nézni egymásra a szerelmesek, akikből egyszer csak anya és apa lett. A türelem kulcsfontosságú, de ha néha-néha emlékezteted magadat és a párodat is arra, hogy nem csak anya vagy, nő is maradtál, az mindenkinek csak jót fog tenni.

Ne feledd, hogy a családod egy csapat: egymást támogatjátok, egymást segítitek, és ha valaki boldog, attól mindenki más is boldogabb lesz.

Végül, de nem utolsó sorban fontos azt is megjegyeznünk, hogy bár kisbabádnak te elsősorban mindig az anyukája leszel, ugyanakkor te vagy az első minta is számára arról, hogyan viselkedik egy nő, mi a szerepe a világban és hogyan éli meg azt. Természetes, hogy felelős, gondoskodó és törődő édesanyja akarsz lenni – de csak ennyi szeretnél lenni? Nem szeretnéd megtanítani a gyermekednek, hogy nőként ez is, és még annyi minden más is vagy? Hogy egy valódi, hús-vér, önálló akarattal és igényekkel rendező ember vagy? Hiszen azt szeretnéd, hogy ő is az legyen, ha felnő, nem igaz? Akkor meg mire vársz? Foglalj magadnak egy időpontot a kozmetikába, egy masszázsra vagy egy jógaórára, mozdulj ki egy kicsit, és engedd meg magadnak a pihenést!